2.rész *A szökés*

§Hope

Reggel az ágyamban ébredtem.De hogy jutottam el idáig?Arra emlékszem,hogy valaki majdnem bántott.Húú,nagyon homályos a tegnap.Jézus!Még a bulis ruhámba vagyok.Összeszedtem magam és felkeltem.A szekrényhez vánszorogtam,és kivettem ami először a kezembe akadt.Vettem ki a fiókból tiszta fehérneműt és mentem a fürdőbe.Leöltöztem,megnyitottam a csapot és beálltam a tus alá.
-Ááá!-sikítottam fel.-Mi a?-akadtam meg.Milyen szép horzsolás nyomok.A könyököm.Meg a térdemnél.Óvatosan megmostam mindenem,majd kiszálltam.Fogtam a törölközőt és körbe csavartam,a testem körül.Megszárítkoztam,felkaptam a tiszta fehérneműt és rá a ruhámat.Bár rövid gatya,és látszik a seb de nem baj.

Anya és észre fogja venni,és jön a papolása.Amikre nem szoktam figyelni.Na jó,néha.Hajamat egy kontyba felfogtam a fejem tetejére és indultam le.Áh,még vissza kell mennem.Ott maradt a mamuszom.Felvettem a lábamra és most már tényleg lefele vettem az irányt.
-Jó Reggelt!-köszöntem azoknak akik lent voltak.
-Neked is!-nyomott anya egy puszit az arcomra.Leültem az egyik székre,és néztem ahogy valamit ügyeskedik.
-Mit csinálsz?-kérdeztem
-Reggelit.
-Úúú...és mi lesz?-csillant fel a szemem
-Tojás rántotta baconnal.-mosolygott rám.
-Nyamiii..Mikor lesz kész?
-Még tudsz várni húsz percet?
-Igen.Nehezen,de igen.
-Jó Reggelt!-jött be Nicholas
-Jobb lenne ha nem lennél.-vágtam a fejéhez
-Hope!-pirított rám anya
-Jól van.Abbahagytam.
-Köszönöm.Gyere ülj le Nicholas.
-Ne mellém.Nincs hely.-tettem a lábam fel a székre
-Mi az a horzsolása a lábadon?-kíváncsiskodott
-Semmi.-rántottam le a lábam,ezzel sikeresen neki vágtam a pultnak.Gratulálok magamnak.Ilyen ügyes is csak ÉN lehettem.
-De ott van a térdeden.-mutatott a térdemre
-Nincs ott semmi!-szóltam erélyesebben
-Mit csináltál tegnap?-rakta anya elém a reggelit
 -Hmm...semmi érdekeset.-feleltem
-Akkor nem lenne sebes a lábad.Nemde?-vonta fel kérdőn a szemöldökét 
-De igen.-hajtottam le a fejem.
-Majd elmondod,ha akarod.Most viszont reggelizzetek.
Anyu elhagyta a konyhát,így csak az a Tetű és én maradtam.Legszívesebben most egy kanál vízben megfojtanám.Hogy nem szakadna le a bőr a pofájáról.Mondjuk semmi rosszat nem tett.De,tett!Anyám előtt kellett mondani hogy sebes a lábam.Hülye paraszt!Majd visszakapja.Csak azt nem tudom hogyan.Mikor befejeztem a a kajálást,a tányért betettem a csapba és indultam vissza a szobámba.
-Hope!-hallottam a nevem
-Igen?Kinek hiányzom annyira?Ki az aki ennyire szeret?-nevettem.Bementem a nappaliba és leültem anyuci mellé.
-Mondjad.
-Azért hívtalak ide mert szeretném tudni,mit műveltél tegnap.-mondta még nyugodt állapotba
-Anya.Ezt már elmondtam neked,hogy semmi.De viszont lenne egy kérdésem.
-Micsoda?
-Hogy jöttem haza?
-Bonita talált rád.-mondta halkan
-Igen?Hol?Mikor?-kérdezgettem
-Valahol az utcán.Utána én vittem haza őt.Nem engedtem el egyedül.Még a végén,neki is valami baja lett volna.
-Áh,értem.-bólogattam.-Most már felmehetek??
-Igen.-felpattantam és mentem is a szobámba.Nem akartam tovább hallgatni anyumat.Még is mi a jó fenét csináljak a mai nap?Mondjuk átmehetnék Bonihoz.
"Szia,én egyetlen drága barinőm!Mit szólsz ahhoz hogy átmegyek? xx H"
"Gyere.Úgysem tudom mit kezdjek magammal. xx B"
Eltettem a kis táskámba a telefonom,és mentem.Felvettem a cipőm,kezembe fogtam a kardigánom és kiléptem a bejárati ajtón.
-Elmentem!-kiabáltam be,még mielőtt becsuktam volna.Rákötöttem a derekamra a pulcsit,vállamon átvettem a táskát és indultam.A nap nagyon szépen ragyogott fent az égen.

 Nem fújt a szél sem,így kellemes nyári idő volt.A madarak csiripeltek és kisgyerekek játszottak a parkban.Némelyik meg könyörgött a szüleinek,hogy vegyen meg valamit.Emlékszem anno még én is ilyen voltam.Idegesítő.Mert hogy ez az.Út közben nem figyeltem és neki mentem valakinek.
-Bocsánat.-kértem azonnal elnézést.
-Semmi.-mondta a sál mögött,majd tovább ment.Csak álltam és néztem.Minek van beöltözve ilyen jó időben?Mindegy.Ráhagyom.Nézelődtem tovább és megakadt a szemem egy emberen.Pont engem nézett,és én pedig őt.A nézésétől kirázott a hideg.Dermesztő pillantása van.De ez az a személy,akinek neki mentem.De nem erre jött.Úristen!Még a végén meg fog erőszakolni.Ezen pedig halkan felnevettem.De az már nem lesz vicces,ha tényleg megteszi.Elfordítottam a fejem és csak is az útra koncentráltam.Előre néztem és a saját lábamba majdnem orra is buktam.Beértem Bonita utcájukba és a lépéseimet lassítottam.
-Szia.-nyitotta ki az ajtót
-Bazd!Te figyeltél?-ijedtem meg,mert nem is kopogtam
-Aha.Gyere be.-állt el az útból.Beléptem és levettem a cipőt,utána felmentünk.
-Most pedig,elmondod mi az istenit kerestél te este,piszkosan az utcán.-nézett szúrósan
-Kérlek ne nézz így.Amúgy meg valaki követett.Azért.
-Na és kicsoda?Bélabá?-nevetett el,a komoly dolgot
-Nem.Tényleg komoly.Azért van horzsolás a lábamon.Elestem.
-De miért nem kerestél engem?-vonta fel a szemöldökét
-Mert csak arra tudtam gondolni,hogy minél távolabb kerüljek attól az embertől.A hideg kirázott tőle!Ja,és most is neki mentem valakinek.Miközben jöttem.Volt rajta sál...
-Bocsánatot kértél nem?
-Kitől?
-Akinek neki mentél.
-Igen.
-Akkor semmi baj.-tárta szét a kezét
-De az az illető,nem abba az irányba ment amelyikbe én.
-Ezen vagy kiakadva?
-Nem.
-Hanem?
-Azon,hogy utána meg pont hogy ott volt az egyik fánál.
-Te teljesen becsavarodtál.-csapott fejbe
-Miért?Ez igaz!Nem hiszel nekem?
-De,hiszek.
-Akkor meg?-kérdeztem kiakadva
-Nincs semmi "akkor meg".-tette idéző jelbe
-Kaphatok inni?-kérdeztem cincogós hangon
-Ja.Menjünk le.
A konyhába érve,leültem az egyik székre és Bon elém tett egy pohár narancs levet.Kezembe fogtam és éreztem ahogy remeg.Felidegesítettem magam.Most legszívesebben mindent széttörnék.Csak nem teszek kárt. "Ha az ember ideges és verekszik,tör vagy rombol,azzal semmi sincs megoldva." Megittam az üdítőt és visszamentünk a szobába.Az ágy szélére ültem,és néztem Bonita falán a képeket.A legtöbben ő és én vagyunk rajta.Nagyon régóta ismerjük egymást.Annyi régi emlék van itt.

-Legjobb barátnők most,holnap és mindörökké.-mondtam ki,amit még kiskorunkban fogadtunk meg
-Úgy van.-ült le mellém.
-Tudom.Apud?
-Öhm..dolgozik.
-Értem.Na és Chritstian?-húzogattam a szemöldököm.Most szívatni akarom
-A szobájában.
Felkeltem és Chris szobáját vettem célba.Azt ajtaja előtt megálltam és kopogtattam.Semmi.Megint kopogtam.Még mindig semmi.Jó,megint rendesen kopogtam.Nincs válasz.Na és most ököllel ütöttem az ajtót.
-Mi van?-nyitotta ki,és így sikeresen mellkason vágtam.-Áú.Hülye vagy Hope?
-Nem,csak furán normális.Amúgy megakarlak szívatni.-mondtam ki egyszerűen.Ilyenkor nem hisz nekem.
-Aha.Persze.Na szia.-és becsapta az ajtót.
-Én szóltam.-mondtam halkan és indultam a konyhába.Bonita már lent volt,és rakott ki egy-két dolgot.Ragadós,édes,sós,savanyú.
-Mit akarsz csinálni?
-Kérek egy újságot.-előkutatott egyet és odaadta.Felszaladtam és leraktam Chris ajtaja elé.Visszasiettem és kezembe fogtam pár dolgot.Bon követett és figyelte az alkotásom.
-Kis ketchup,mustár.Aztán rá ütni egy tojást.Majd lisztet és zsemlemorzsát.Tádám!!Kész is.-csaptam össze a tenyerem.-Menjünk a szobádba.-belökdöstem a szobába majd elkiabáltam magam.
-Christian!Segíts!A húgod megerőszakol!
-Mi van?-akadt ki Bonita
-Csss!!-csitítottam el.
-Mondja......HOPE!!!-ordította a nevem.Ez az!Belelépett.Most csak menekülnöm kell előle.Mert most biztosan meg fog fojtani.OK.
-Kérlek,bujtass el.-könyörögve fordultam barátnőmhöz
-Bújj be a szekrénybe.Más helyet nem tudok mondani.-tárta szét a kezét.Fogtam az adást és gyorsan bebújtam a szekrénybe.Hely alig volt,de nem baj.A ruhák sokat foglaltak.Arrébb lökdöstem néhány göncöt és füleltem mikor lép be,az elme bajos állat.
-Húgi,csak egyszer kérdem meg.Hol van?-förmedt testvérére-Hova bújt?
-Azt mondtad csak egyszer kérded meg.
-Hajj...Forgasd ki kérlek a szavaim!
-Oké.
-Most komolyan,hol van?
-Ki?
-Húgi!
-Mi van?-vette fel Bon a bátyja stílusát
-Hagyjuk.-egy ajtó csapódással jelezve,elhagyta a szobát.Kinyitottam a szekrény ajtaját,majd kiléptem.Bonita az ágyán ülve engem figyelt.Nyújtózkodtam egyet majd kipillantottam az ablakon.
-Mennyi az idő?-kaptam a fejem az óra felé,ami az ajtó felett volt.-Basszus!!Figyu,most megyek.Majd beszélünk.-felkaptam a pulcsim és siettem kifele.Lent felhúztam a cipőmet és mentem is.Nagyon kell sietnem.Nem akarom hogy bármi bajom is essen.Anyu,pont erről beszélt.Hogy valami baj is lehet.Miért nem figyeltem az időt?Hülye lány.Ha történik magammal valami,az csak is az én problémám lesz.De remélem semmi.Összehúztam magamon a vékonyka pulcsim,de semmit nem védett.Majd megfagyok.Ilyenkor már hűvös van.Este 8 elmúlt,mit várok.Majd jó meleg lesz?Megint egyedül.Annyira utálom ezt a szót.Egyedül.Védtelenül.Ártatlanul.Félelmetes,hogy miket tesznek manapság a fiatal lányokkal,amikor nincs velük senki.Elhaladtam egy lámpa alatt,és onnantól már csak pár világító fény volt.Szinte már alig vannak emberek.Sőt!Nincsenek is.

Csak én.Még olyan messze vagyok a háztól.Ide.oda kaptam a fejem,mert azt hittem valaki figyel.De semmi.Akármerre néztem,csak fákat és bokrokat láttam.Tényleg nem kéne annyi hülye filmet néznem.Az egyik fa mögött hallottam hogy valaki rálépett egy ágra.Tuti hogy van ott valaki.Lépéseimet sietősebbre vettem.Nagyon féltem.Légzésem egyre gyorsabb volt,szinte már majdnem megfulladtam.
-Hova sietsz kicsikém?-hallottam egy rekedtes hangot.Mögöttem.Hátra néztem,semmi.
-Csak nem félsz?-szólalt meg újra a hang.Nem válaszoltam,csak lépkedtem.Egyre gyorsabban,míg nem valaki egy nedves kendőt nem tett az orromhoz,és ájultam el.Se kép,se hang.

                                                                                 *

Egy heverőn ébredtem.De az ilyen esetekben,nem valami koszos,piszkos helyen szoktak ébredni az emberek?Hú,tényleg sok filmet nézek.Hangokat hallottam valahonnan mögülem,ezért hátra pillantottam.Megláttam egy göndör hajú,zöld (elképesztően) szép szemű fiút.Hát ez maga az Isten!Viszont ő is az elrablóm.Azt se feledjük.
-Felkeltél drága?-jött egészen közel hozzám.Leült mellém,és kezét a combomra tette.
-Ne tapizz!-toltam el kezét
-Miért ne?Te az enyém vagy.-mélyen szemembe nézett.
-A tied?Most komolyan?Hagyj elmenni.Könyörgöm!
-Felejtős,cicám.-dőlt hátra kényelmesen
Csak néztem.Teljesen végig mértem.Mindenütt.Észrevettem hogy mosolyog,tehát lebuktam. 
-Tetszik?-kérdezte rekedtes hangján
-Mi?
-Tudod te azt.-ekkor megcsörrent a telefonja.Zsebéhez nyúlt,majd kivette a készüléket.-Ha elmész,esküszöm rossz dologban részesülsz.
Füléhez emelte a mobilt,és elhagyta a nappalit.Remek.Most mit a jó fenét csináljak?El nem mehetek,mert akkor valami rosszat tesz velem.De ha maradok,akkor is.Így sehogy sem jövök ki jól.Pár perc elteltével tért vissza.
-Öhm..merre van a mosdó?-kérdeztem
-Elkísérlek.Nehogy elszökj.
És így is tett.Teljesen elkísért.Bementem,majd magam után becsuktam az ajtót.Lehajtottam a wc ülőke,tetejét majd ráültem.Arcomat kezembe temettem,és elgondolkodtam.Ha maradok nem jó,ha megszökök,az se jó.Sehogy sem jó!Végem lesz!Csak a vicc kedvéért lehúztam,és kinyitottam az ajtót.Amint kiléptem,belebotlottam a göndörkébe.
-Tudhatom a neved?-néztem rá
-Igen,Harry.-felelte.
Mi van?Milyen nevet mondott?Nem.Nem.Nem lehet!Ez nem létezhet!Így kellett megismernem életem szerelmét?De már nem az!Ez nem jó.Nagyon,nagyon nem.Úr isten!
-Kérlek,ismételd meg a neved.-kértem még egyszer,hátha rosszul hallottam.
-Harry.
Nem.Jól hallok.Harry a neve.Ez kész.
-Az én nevem.....
-Hope Emily McCartney.-fejezte be helyettem
-Honnan tudod a nevem?
-Mindent tudok rólad.-egyre közelebb jött.Meleg leheletét,éreztem az arcomon.Kezeit derekamra helyezte,és közel húzott magához.Próbáltam eltolni,de semmi.Orrunk összeért,s végül megcsókolt.Akármennyire is ellen akartam állni ennek a csóknak,nem ment.Visszacsókoltam.Lentebb ment és a nyakamat kezdte el csókolgatni.Erősebben és erősebben.Néha megharapta és szívta.
-Harry..Ne!
-Most úgy sem tudnék veled semmit tenni.Mennem kell.
Elvált tőlem,és elment.Itt hagyott.Hallottam hogy szed össze néhány dolgot ami kell,és ajtó csapódás.Berohantam a nappaliba és ott hevert a pulcsim.Megfogtam és mentem a bejárati ajtóhoz.Biztos zárva lesz.Kezemet ráhelyeztem a kilincsre,majd lenyomta.Csodák csodájára az ajtó nyitva.Kinéztem,és sehol senki.Kockázatotok!Kirohantam,és csak futottam,és futottam.Nem érdekelt senki és semmi.