8.rész *Kórház*

Sziasztok drágáim!:3
 Itt a kövi rész.Kommentek jöhetnek,no meg a pipák. :DD
Puszii Vikii

§Hope

  *Másnap*

Iszonyatos fej fással ébredtem.Lerugdostam magamról a paplant,és felültem az ágyon.Beledugtam a meleg mamuszomba a lábam,és csoszogtam a fürdőbe.
-Uram isten! -morogtam.Hogy nézek ki?Mint akit most mosott ki a gép.Olyan szörnyen nézek ki.A pizsim egyik fele lelóg a vállamról,félig gyűrött.Szörnyen festek.Kezembe fogtam a hajkefét,és átfésültem néhányszor a kócos hajam.Miután rendbe szedtem egy kicsit magam,lefele vettem az irányt.Legírhatatlanul cefetül éreztem magam.Mondhatni azt is,hogy olyan vagyok mint egy szarrá mosott rongy.
 Elkezdtem keresni valami normális kaját a hűtőben.Végül becsuktam a hűtő ajtót,és a szekrényből kivettem a nutellát.A fiókból elvettem egy kanalat,majd neki láttam a nutellának.Bekullogtam a nappaliba,kényelembe helyezkedtem a díványon és benyomtam a tv-t.Váltogattam az unalmasabbnál,unalmasabb csatornák között.Semmi nem kötött le.Mikor már meguntam a keresgélést,egy zene csatornára nyomtam és hagytam hadd menjen.Kanalaztam a nutellából,majd számhoz emeltem,és szépen tisztára nyalogattam a kanalat.Még egyszer kanalaztam volna,ha lett volna mit.Mivel elfogyott.Duzzogva,de mégis kicsit több erővel vittem az üres üveget a konyhába.Beraktam a csapba,és visszakullogtam.Elfeküdtem a heverőn és bámultam a képernyőt.

§Bonita

Egész nap,unom a fejem.A tanárok értelmetlen dolgokról hablatyolnak.Vagy,legalább is szerintem azok.Nem tudok odafigyelni.Azon kattog az agyam,hogy az a fiú,miért tette Hope-val,azt amit tett.Neki az miért volt jó?Szereti bántani a lányokat?Áh,nem tudom. A jelenbe már csak a tanár krákogása rántott vissza.Ránéztem Mr.Lawson-ra,és véltem felfedezni hogy ő is engem figyel.És az egész osztály. Ezt annyira utálom! -morogtam magamba.
-Blackvill,min gondolkozik annyira?Megosztaná velünk? -kérdezte
-Semmin tanár úr! -felelem halkan
-Ha a semmin gondolkozik,ott már baj van. -nevetett fel,bár én ezt egy cseppet sem találtam annak.Abbahagyta a nevetést,és arca újra komoly lett.
-Nos,akkor figyeljen az órán!
-Rendben. -morogtam csendesen
Elkezdett megint valamit magyarázni,de újra mással foglalkoztam.Kezembe fogtam egy tollat,és elkezdtem díszíteni a füzetem sarkát.Mindig ezt csinálom.Szinte minden lapon van egy rajz.Most meg egy "i love you" felirat díszelgett a füzetembe.Mellette egy piros szívvel.Újabb művem!

Éppen beleakartam kezdeni egy újabb firkába,csak hogy kicsengettek.Megkönnyebbülve sóhajtottam fel,és bedobáltam a könyvemet és a füzetem a táskába.Még gyorsan bedobtam a tolltartóm, és siettem kifele a teremből.Kiléptem az ajtón és mentem szünetre.
-Gyere csak! -ragadott karon Eric.Húzott maga után.De minek?Mit akar velem?Végig mentünk a folyosón, utána neki tolt a falnak,és ajkait az enyémekre tapasztotta.Gondolkodás nélkül visszacsókoltam.Nyelveink táncot jártak.Táskám leesett a vállamról.Kezemmel beletúrtam hajába.Kezei fenekemre vándoroltak,és megszorította.Ez egy kis nyögést váltott ki belőlem.De ez a suliban tiltott.És ...és ő mégis megcsókolt.Csak tudnám miért.
 Levegő hiány miatt szét kellett válnunk.Légzésemet próbáltam helyre állítani,a pulzusommal együtt.Mert fent volt az egekben.Váratlanul ért engem ez a csók.
-Öhm...Eric.Ez...ez mire volt jó? -kérdeztem miután helyre állt a légzésem.
-Figyelj... -megfogta a kezemet. -Nekem...ez jelentett valamit.
-Eric.Én...én nem hiszem hogy ez számított neked.. -tartottam egy kis szünetet,majd folytattam - Pont engem akarnál megcsókolni?Na ne nevettess..-nevettem fel kínomba
-Bonita.Hidd el...
-Nem,Eric!Hagyj!Mennem kell. -felkaptam a földről a táskám,majd kikerülve,elmentem.Minél hamarabb elakarok menni.Nem akarom látni.Fura.

§Hope 

A telefonom zörgése zökkentett ki a rejtvényfejtésből.Kezembe fogtam a készüléket,feloldottam,majd megnyitottam az üzenetet.
"Hello Drága!
 Bonita lehet késik.Egy haverom segít.És tudod mit tudtam meg?Hogy terhes vagy.Ha elveteted a gyereket,ami összeköt minket,nagyon hülye vagy. 
                       Harry Xx"

Nagyon megijedtem.Honnan tudta meg hogy terhes vagyok?Ki mondta neki?Atya ég!Félek tőle.Nem kicsit.És,ki az a haverja?Ki az aki miatt Bon késik?Nem tudom.Majd elmondja,ha ideér.Megcsörrent a telefonom,én meg majdnem elhajítottam.Megnéztem ki az,és megkönnyebbülve sóhajtottam fel,amikor megláttam Bonita nevét.
 -Szia. -köszöntem
 -Szia.Nem sokára ott vagyok.Csak,volt egy kis..áh,majd elmondom.Okés?
 -Okés.Akkor nem sokára beszélünk.Cia. -köszöntem el
 -Szia.
Kinyomtam,majd letettem a telefonom.Most már nem volt kedvem fejtegetni rejtvényt,ezért eltettem.Hát ha kell majd.Felkeltem az ágyról,majd áttotyogtam a fürdőbe.Megnyitottam a csapot,és leöblítettem az arcom.Beitattam a vizet az arcomon,és felsiettem.Bementem a szobámba,s a szekrényembe kezdtem kutatni.Gyors kipillantottam,és odakint ragyogott a nap. Nem is rossz. - gondoltam magamban.Végül kikaptam a baglyos pólóm,a sálam és egy sötét színű farmert.Tartottam őket a kezembe,majd elhajítottam őket,és rohantam a wc-hez.Kijött belőlem,szinte a semmi.Lehúztam a wc-t.Kimentem.Besétáltam a szobámba,és a fürdőmbe mentem.Öblögettem.Majd kimentem.Felkaptam a ruhákat,visszasiettem a fürdőbe és átöltöztem.

Kivettem a táskát,és dobáltam bele női dolgokat.És a telefont.Lerohantam a lépcsőn,és vártam Bon-t. Pár perc elteltével megszólalt a csengő.Gyorsan felhúztam a cipőm,kezembe fogtam a lakáskulcsot és kicsaptam az ajtót.
-Szia!Mehetünk. -bezártam az ajtót és lökdöstem.
-Héj..mi van veled?
-Menjünk már!
Nem szólt többet.Beültünk a kocsiba,majd indultunk.


***

Fél óra múlva,már ott is voltunk a kórháznál.Kipattantam,megvártam Bon-t és bementünk.Oda mentem a recepcióshoz.
-Jó napot! -köszöntem,egy szőke hajú nővérnek
-Szia. -mosolygott. -Mit szeretnél?
-Nos, öhm...
-Te vagy Hope McCartney?
-Igen.
-Akkor tudom miért jöttél. -feleli
-Ouh...
-2.emelet.
-Köszönöm.
Hátat fordítva indultam a lépcsőhöz.Bon utánam szaladt,majd mellettem sétált.Némán kullogtunk fel a 2.emeletre.Körbe pillantottam a szememmel,amikor megláttam azt a fehér ajtót ahova bemegyek.Leültünk külön-külön székekre,és vártunk.
Én ezt biztosan akarom? -kérdeztem magamtól
-Hope McCartney. -hallottam meg a nevem
-Akkor megyek.
-Okés.Itt megvárlak. -mondta Bon.Felkeltem,és besétáltam a fehér ajtón belülre.

§Bonita

Sajnálom Hope-ot.Megint teherbe esett.Mint ahogyan 16 évesen is.Akkor is elvetette.És most is.Szerintem maga sem akarja.De,ő tudja.Rábízom. Most már csak egy valami zavar,de nagyon.Az,hogy Eric megcsókolt.Biztosan nem gondolta komolyan.De ha mégis?Áh,biztosan nem.Eddig fel sem figyelt rám.Most meg?Leszarom. Ekkor pedig Hope ugrott mellém.
-Háháhá...volt gyerek,nincs gyerek. -vigyorgott
-Ne legyél szívtelen.Biztosan megtartottad volna.
-Igen.Ha idősebb lennék. -feleli halkan
-Tudtam én.És ugyan úgy Harry-től?
-Te idióta! -vágott vállon
-Sorry. -húztam be a fejem
-Csak ne mond ki a nevét.
-Oké.
Csendbe mentünk.Semelyikünk nem szólalt meg.

§Hope

Most már nem lesz semmi komolyabb.Nincs baba.Elvetettem.Ez egy régi emlék is lehetne.Már csak attól parázok,hogy Harry megtudja,és bántani fog engem.És azt pedig nem akarom.De már elvetettem.Visszavonni nem lehet.És visszacsinálni sem.Majd lesz gyerekem.Idővel.