4.rész *Félek*

Tádám!!Meg is jött a következő rész!!..Boldog Új Évet! ♥ És jó olvasást Xx

§Hope

 Már Bon egy jó ideje haza ment.De nem egyedül.Anyukám haza vitte.Így nyugodt voltam,hogy semmi baja nem eshet.Viszont,anya nem tért haza.Ez különös.Akkor szólt volna.És most,egyedül vagyok itthon.Nem kell félni.Semmi gáz nem lesz.Ekkor a telefonom pittyegett,én meg akkor ugrottam,hogy levertem anya egyik vázáját.Óvatosan mentem a készülékhez,majd meg fogtam azt.Feloldottam a zárat,majd megnyitottam az üzenetet.
 "Talán igen,talán nem.De anyudnak baja esett. Xx"
Ez csak egy ember küldhette.És mi az hogy anyának baja esett?Most szórakozik velem?Teljesen meghülyült.Ekkor még egy jött.
 "Ez úttal nem vicc.Anyukádnak baja lett. Xx"
Szemeim könnyek teltek meg.Leültem a földre,és sírtam.Miért?Miért jó neki hogy kínoz engem?Miért nem szál le rólam?Hagyjon engem élni.De ez nem fog megtörténni.Összeszedtem erőmet,és felkeltem a földről.Oda kint korom sötét van.Egyetlen ember se jár már a környéken.Bent pihennek,vagy épp tesznek-vesznek.De nem járkálnak kint.Jó,én se megyek sehova.Megint jelzett a telefonom.Feloldottam,és amikor elolvastam egyből forogtam körbe,és néztem mindenfele.
 "Itt vagyok.Ne felejtsd.Csak Te és Én. Xx"
-Hagyj már élni!-kiabáltam el magam
-Soha.-hallottam mögülem a hangot.
Hátra fordultam,de senki nem volt ott.A saját házamba félek.Anya,gyere már haza!
-Hol vagy?-kérdeztem megijedve
-Itt.
-De hol azaz itt?Kérlek,mond el.-könyörögtem kétségbe esetten
 Éreztem hogy valami,vagy inkább valaki hozzám ért.Egyből arra fordultam,és egy kapucnis személlyel találtam szembe magam.Nem tudtam kivenni hogy ki az.Rettentően meg voltam tőle ijedve.A lábaim földbe gyökereztek.Csak álltam ott,és néztem.Lassan felemelte fejét,levette a napszemüvegét,s egyenesen szemembe nézett.Majd csak ennyit kérdezett:
-Ugye tudod ki vagyok?
Nem feleltem.
-Jaj drága.Ugyan már.Fel kéne ismerned.-jött közelebb,de én hátráltam.Addig-addig  mentem hátra fele,míg neki nem ütköztem a falnak.De ő még mindig jött.Elakartam futni de kezem után nyúlt.Erősen megfogta,s magához rántott.Neki tolt a falnak,teljesen nekem simult,és egy kisebb sikoly hagytam el a számat.
-Ha sikítasz,magadnak teszel rosszat.-mondta rekedtes hangján.
-Te vagy az.-szólaltam meg halkan
-Ki?
-Harry.-felelem a lehető legcsendesebben
-Hm...most mit csináljak veled?
-S-semmit.Kérlek.-könnyeim most már nem folytak.Egyáltalán nem tudtam sírni.Fájt a fejem.Szédültem.Rosszul lettem.
-Olyan válasz nincs.
-Ké-kérlek szépen.
-Nyugi.Nem fog fájni.-állam alá nyúlt és felemelte a fejem.Így kénytelen voltam szemébe nézni.Itt valami furcsa dolgot éreztem.Elvarázsoltak szemei.Gyomrom görcsbe rándult.
-Szép szemeid vannak.-suttogtam
-Hogy mondod?
-Semmi.-elrántottam a fejem,és összeszorítottam a szemem.
-Valamit mondtál.
Csendben maradtam.Nem tudtam megszólalni.Azok a szemek,teljesen elvarázsoltak.De nem lehet!Hisz,bántani akar....és ha nem?Csak játszik velem.Biztosan.És,ahogyan ezt elnézem jól esik neki.Viszont nekem nem.Tönkre fog tenni.
-Gyerünk...ismételd meg Hope.-nézett mélyen a szemembe
-Nem mondtam semmit.
-Dehogy is nem.
Feje közeledett az enyém felé.Mielőtt bármi is történt volna,elfordítottam a fejem.Ezért csak arcra puszi lett.
-Hope.Ne akard hogy mérges legyek.Mert akkor durva dolgok fognak történni.-dörmögte
-Mik?-lettem kicsikével bátrabb.
-Bátor vagy hogy kérdezel.Egy lány sem mert ilyenkor megszólalni.
-Hány lányt basztál meg?-csúszott ki ez a kérdés a számon.De meg is bántam.Csak lesett rám.Én meg lehajtott fejjel szégyenkeztem.Égett az arcom.
-Ezt kár volt kérdezni.-hátrább lépett.Kihasználva az utat eltudtam futni.Felszaladtam az emeletre,be a szobámba és kulcsra zártam az ajtót.Neki támaszkodtam és mély levegőt vettem.Majd kifújtam.Végre.Remélem elmegy.Megfordultam és lecsúsztam a földre.Motoszkálást hallottam kintről.Ki néztem az ablakon,de semmi.Erőt vettem magamon és felkeltem.Odasétáltam,és azt is bezártam.Most már sehol se tud bejönni.Akkor nem úsznám meg.Akármit tehetne velem.És én semmit nem tudnék ellene tenni.Ő sokkal erősebb mint én.Az ereje,felül múlja az enyémet.
 Nem hallottam már semmit.Se kintről,se a lakásból.Halk léptekkel mentem az ajtóm felé.Elfordítottam a kulcsot a zárba,majd lenyomtam a kilincset.Kinyitottam résnyire az ajtót,és kinéztem.
-Azt hitted elmentem?-tolt be a szobámba.Kulcsra csukta a szoba ajtót.Megint bajba vagyok.Egyre csak közeledett.Lépkedtem hátra,és végül kiterültem az ágyon.Harry fölém mászott,és a fejem mellett támaszkodott.Forró leheletét éreztem bőrömön.Ajkai lecsaptak az enyéimre.Bejutást kért,amit én megadtam.Nyelveink táncot jártak.Beletúrtam göndör fürtjeibe,és kicsit meghúztam.Egyik keze a derekamra tévedt,és egyre feljebb ment.Tolta fel a pólómat.Észhez tértem és kezét ellöktem.Fejemet elfordítottam,és más fele néztem.Mit csinálok?Egyik percben rettegek tőle,a másikban pedig itt smárolok vele.Úr isten!Milyen hülye vagyok.A csapdájába estem.Elcsábított.Ez nem lehet igaz.Talán,érezek iránta valamit?Kezdeném szeretni?Nem.Az nem lehet.Soha nem fog megtörténni.Még ha kínozni is fog.Akkor sem.Bármit tehet velem,én nem adom meg magam.
-Cica,mi a baj?Egyik pillanatban félsz tőlem,a másikban meg engedsz nekem dolgokat.És most megint rád jött a félelem?-rápillantottam.Még mindig felettem támaszkodott.Belenéztem újra szemeimbe,s újra elvesztem benne.Már csak arra eszméltem fel,hogy keze a hasamat simogatja.A felsőm fel tolta.Nem teljesen.
-Hagyj békén.-motyogtam.
-Miért tenném?-nézett rám
-Mert,idegesít.
-Mind a ketten tudjuk,hogy ez nem így van.
-De,nagyon is zavar.
Ajtó csapódást hallottunk lentről.Fejemet felkaptam az ágyról,és hallgatóztam.Kérlek,mond azt hogy anya!Kérlek!
-Kislányom!-felismertem anya hangját
-Megyek anya!-kiabáltam vissza.
Micsoda megkönnyebbülés.Anya hazaért.Hál' istennek,semmi baja.
-El lehet menned.
Leszállt rólam,az ablakhoz ment,kinyitotta az erkély ajtót és kilépett.
-Most megúsztad.De máskor nem fogod.Vigyázz,hogy hol vagy.Kivel.Mikor.És hogy mit csinálsz.Bárhol lehetek.Az enyém leszel.
És végleg elment.Na jó,nem végleg.Mert fogunk még találkozni.Biztos vagyok benne.
 De egy dolgot tudok,ami biztos.....félek.