11.rész *Nyugodt nap*

Sziasztok drágáim!:3

Itt a következő rész.Nagyon jól estek,az előző részhez a kommentek,pipák.Örülnék,ha most is gyűlnének.

Jó olvasást!!

 Vikii xx

Miután mind a ketten megfürödtünk,én bedőltem az ágyba,ő pedig a földön terült el.
-Olyan kényelmes ez a matrac. -szólalt meg,5 perc csend után
-Te.Valaki aludni akar.Ne beszélj.Oké? -morogtam
-De.Én.Nem.Tudok.Aludni. -tagolta
-Akkor,nézd a plafont.Számold a bárányokat.Mit tudom én.Csak hagyja aludni.
-Az nem jó.Habár... a feketéket vagy a fehéreket számoljam?
-Fehéreket. -motyogtam a párnába. Nem bírom!Én meghalok!
-Oké.
Lehunytam a szemem,és megnyugodtam hogy csendbe maradt.Pár perc elteltével,azt hallom,hogy dúdol.Jó.Még,nem zavar.De ha elkezd énekelni,én hozzávágok egy párnát.
-Lehet, eső, vagy, hó hiába minden szó,télen meleget ad majd a kandalló...-kezdte el hangosan.Pont,amitől féltem.A fejemet a párna alá dugtam,de még így is hallottam.
-Ááá..elég! -dobtam neki a párnámat
-Köszi.Csak a ez kellett.
-Mi van? -igaz nem látta,de kiakadtam. -Csak a párnácskám miatt?
-Aha.
-Tudod mit?
-Mit?
-A holló vájja ki a szemed.
-Ouh..az fájdalmas?
-Nem.De ha nem alszol,fájdalmad lesz.
-Oké-oké.Befogtam.Alszok.
-Köszönöm.
Csendbe maradt.Nem szólalt meg.Hál' Istennek!
Pislogtam párat,majd lehunytam a szemem,és ellazultam.

***

Reggel,a nap sugarai keltettek.A sötétítőm,széthúzva és a nap meg besüt.Remek.Felültem az ágyban,és azt vettem észre hogy Bon sehol.Aztán az asztalomon,megpillantottam egy kis levelet.Feltápászkodtam,és odakullogtam az asztalhoz.Kezembe fogtam a kis papírt,majd olvasni kezdtem.

  "Good Morning Hope!

  Nos,azért nem vagyok ott,mert anyum írt üzit.Siessek haza.

  Anyud neked is írt üzenetet. Honnan tudom?Megnéztem (xd) ..és azt írta,nem ma mennek haza.No majd beszélünk. puszi Bon"

Nem meg mondtam?Tudtam hogy nem jönnek haza.Majd.Idővel.Talán 1 éven belül.Ha más nem,akkor 2 éven belül.Mit tudok tenni?Semmit.Csak sorba történnek velem a bajok.Amik nem jók,hanem egyenesen rosszak. Én már csak reménykedni tudok abban,hogy valaha jobbra fordul az életem.Jobb lesz.A remény az, ami még életben tart engem.

Abban hiszek,hogy egyszer mindennek vége lesz.Harry békén hagy engem,és én élem tovább az életemet,boldogan.De addig nem megy,amíg Ő itt van.Benne.Az én világomba.Az meg csak tesz rá egy lapáttal,hogy kezdek valamit iránta érezni.A legjobb az lenne,ha elfelejteném Őt. De ha nem megy,akkor,mit tegyek?Vessek véget az életemnek?Nem.Viszont,vannak olyan helyzetek,amikor nincs más megoldás.

 A papírlapot lejtettem vissza az asztalra,majd lecsoszogtam a konyhába.Megetettem a két jószágot,és magamnak is csináltam egy szendvicset.Leültem az étkezőasztalhoz,majd neki láttam a szendómnak.A harmadik falat után,már úgy éreztem, kipukkadok.Félre tettem,majd átvonultam a fürdőbe. Kicsit rendbe szedtem magam,és belépkedtem a nappaliba.
-Hm...nincs kedvem tv-t nézni.Nincs kedvem aludni.Nincs kedvem semmihez.Áh.Elmegyek sétálni.De ahhoz sincs kedvem.De van.Nincs.De.Nincs.De.Faszom!Elmegyek, és kész. -na,ezt is megbeszéltem magammal.Felbaktattam a lépcsőn,és felöltöztem egy normális ruhába.Fekete féloldalas felső,rövid farmer gatya.A fekete vászon cipőm és mentem.Még gyorsan zsebre vágtam a telefont,és indultam.Bezártam a lakást,majd szembefordultam a napsütéssel.Egyik lábamat emeltem a másik után.Mivel szépen süt a nap,így elsétálok a parkba.Ott majd valahol keresek egy helyet,és leülök.

***

A parkba érve,kerestem egy számomra,jó helyet és odamentem.Elhelyezkedtem a zöld pázsiton,és a hátamra feküdtem.Kémleltem az eget,amit alig láttam,de se baj.Feltámaszkodtam a könyökömre,és néztem,ahogyan a kisgyerekek játszanak a szüleikkel.Vagy,éppen az szúrta ki a szemem,hogy egy fiatal szerelemes pár,nyálat cserélnek.

Újra elfeküdtem a hátamon,és a kezemet a szemem elé tettem.Még se égjen ki a szemem.

-Szia. -csapta meg a hallójáratom,egy ismerős hang.Felnéztem az illetőre,és Christ pillantottam meg.

-Hali.Te?Mi járatban? -felültem törökülésben

-Hm..semmi különös.Bonita segít anyunak,én meg kijöttem egy kicsit a parkba.Na,és te?

-Én?Jöttem kiszellőztetni a fejem.

-Miért?Mi a baj? -leült velem szembe,és engem figyelt

-Chris,majd pont téged fog érdekelni a bajom?

-Igen.Egyszer az életben.

Ezen csak megforgattam a szemem.

-Na.De most komolyan.Mi a baj? -megfogta a kezem,és belenézett a mélyen a szemembe

-Csak a lényeg az,hogy a saját anyám,tojik a fejemre.Le se szar.Aztán,azt mondta ma haza jönnek,erre,sehol semmi.Nem jöttek.De én ezt tudtam. -lehajtottam a fejem,és visszafojtottam a sírásomat

-Hát,azt nem mondom hogy megértelek,mivel,nekem ilyen nincs.

-Nem is vártam el tőled hogy megértsd.Nektek boldog a család.Majdnem.De az enyém?Én egy senki vagyok a családban.Senkinek sem számítok.Senkinek. 

-Dehogy is nem.Fontos vagy a húgodnak.Anyudnak.

-Jah.Persze.

-Az igazat mondom. -állam alá nyúlt,és felemelte a fejem.

-Amúgy,nem csak ez az ügy zaklatott fel annyira. -mondtam csendesen. 

-Hanem?

Elmondjam neki?Jó ötlet lenn őt is beavatni?Inkább nem.Valami kamu sztorit kitalálok,és jól van az.Nem akarom hogy segítsen.Bár,úgy se tenné.

-Sziasztok! -jelent meg a semmiből Eric

-Jéjzus!Jó,ez egy nyugis nap. -mondtam magamnak

-Hello Eric. -kezet fogott a két fiú,majd rám néztek

-Hol hagytad a gyökér haverod? -kérdeztem bunkó módon

-Ne izgulj,majd este megy hozzád. 

-Hozzám biztos nem.Üzenem neki,hogy szálljon ki az életemből!Tönkre fog engem idegileg és lelkileg. -felkeltem a földről,leporoltam magam majd hátat fordítva nekik,elbattyogtam.Nem akartam ott maradni.Ez egy nyugodt nap.Relax van.Vettem egy mély levegőt,majd kifújtam és folytattam haza fele a sétát.

***

Oké.Nem tudom mit csináljak.Már sötét van,de odakint még mindig kellemes az idő.Összeszedtem minden erőmet,és felkeltem a kanapéról.Mivel megint sétálni akarok,ezért elmegyek.Összekaptam magam,és újra útnak eredtem.Ahogy kiléptem,megcsapta az arcomat a szellő,és kirázott tőle a hideg.Kezeimet zsebre vágtam,és lehajtott fejjel meneteltem előre.Rugdostam egy kavicsot,míg bele nem ütköztem valakibe. Felemeltem a fejem,és egy zöld igéző szempárral találtam magam szembe.Elakartam szaladni,de a lábaim a földbe gyökereztek.Nem bírtam megmoccanni.Egyik kezét a tarkómra vezette,a másikat a derekamra.Közel húzott magához,majd megcsókolt.Gondolkodás nélkül viszonoztam.Egyik kezemet felcsúsztattam a tarkójára,és szorosan tartottam magamhoz,ahogy Ő is engem.