16.rész *Este*

 Hellóka!:3

Új rész, azért van, mert unatkoztam. És,

huh. 23 követő, nem semmi. Nagyon szépen köszönöm. Hihetetlenül jó érzés.

El se tudom mondani. A mostani rész talán az, ami nekem tetszik.

Csak remélni tudom, hogy nektek is tetszeni fog.

Ui.: Komizni, pipálni, feliratkozni.:33

Puszii Victoria

§Hope 

Tök jól elbeszélgetünk, szinte a semmiről. Ahogy jobban megismertem, nem is olyan bunkó pöcs. Néha lehet az, de ennek biztosan van oka. Amit, nem nagyon akarok felhozni. Vagy megkérdezni, hogy amikor nagyon bunkó, az miért is van. Vagy mitől.
- Harry, kérdezhetek valamit? - elkezdtem kémlelni a padlót
- Mondjad. - éreztem a hangján, hogy mosolyog
- Nos..szóval. Amikor, olyan agresszív vagy, az miért van? -felpillantottam rá. Szemeiből nem tudtam kiolvasni semmit. Arckifejezés komoly lett. A mosoly is eltűnt az arcáról. Kezei ökölbe szorultak.
 Most nagyon elrontottam. Mindent. Egyetlen kérdés, és elrontva minden. Erre nem gondoltam. Azt hittem, hogy majd felel rendesen. De nem. A fordítottja történt. Olyan hülye vagyok. Minek szólalok meg?! Csak a bajt csinálom, amiből nem tudok kimászni.
- Hope. Figyelj ide. -rám nézett, és ahogy elnéztem, rohadt dühös.
- Harry én... -kezdtem
- Ne beszélj! -kiabált. -Csak hallgass. -mondta, s vett egy mély levegőt
- Nagyon sajnálom, ha valami rosszat mondtam. -lehajtottam a fejem. Nem tudtam szemébe nézni. Rettentően szégyelltem magam. Hogy lehetek ekkora barom?!  Beletiporok mások lelkébe. Jó, Ő már többször beletiport az én életembe, de őt nem ez nem érdekelte. Engem viszont érdekel az, hogy én kit bántok meg.
- Gyere velem. -suttogta
Félénken felkeltem az ülőhelyemről, és követtem Harry-t. Felmentünk az egyik szobába, minden bizonnyal Harry szobájába, s fel-alá járkált. Én csak leültem az ágyra, és hátradőltem. Elkezdtem nézegetni a plafont, s közben gondolkodtam.
Minek hívott engem fel? Valamit, tenni akar velem? Bántani? A legrosszabbra is tudok ebben a pillanatban gondolni. Hjaj. Ami borzalom lenne, az az, hogy megerőszakol. De azt csak nem teszi. A kis gondolkodásomból is az rántott ki, hogy Harry felettem van. Elfordítom a fejem, hogy még véletlenül se kelljen a szemébe néznem. De rossz ötlet volt, mert puszikkal lepte el a nyakam. Teljesen kirázott a hideg. Keze a pólómhoz vándorolt, és elkezdte feltolni.
- Ne. -visszafordítottam a fejem, és a szánk pont összeért. Nyomott rá egy puszit, majd lemászott rólam. Az ágy szélére ült, s arcát kezébe temette. Odacsúsztam mellé, és átöleltem. Izmai megfeszültek az érintésemtől, így inkább elengedtem.
- Ne. - morogta orra alatt
- Mit ne? - kérdeztem szinte suttogva
- Ölelj meg. - rám emelte tekintetét, majd magához húzott. Szorosan tartott. Szerelmes vagyok. -futott át az agyamon, ez a két szó. Én teljesen meghülyültem.
Kibontakoztam ölelésből, és eltávolodtam tőle.
-  Én, most megyek haza. -álltam fel
Kezem után kapott, s visszahúzott, így ráestem. Most Ő volt alattam. Két keze -ismét- a pólómhoz ért, s feltolta. Ezúttal nem szóltam. Elkezdte simogatni az oldalam, és egy kicsit megugrottam, és így sikeresen a földön voltam.
- No mi az? - ült fel. - Csak nem csikis vagy? - kúszott egy pimasz mosoly az arcára
- De. És mondok neked valamit. Most nagyon kedves vagy. Ez a jobbik oldalad? -kérdeztem
- Igen. Még. De könnyen fel lehet engem dühíteni.
- Jah. Tapasztaltam. - húztam el a szám
- Ne idegesíts fel, és minden "happy". - mutatott idéző jeleket
- Az. Happy. - nevettem el magam
Az este további rész, tök jól telt. Röhögtünk, filmet néztünk, beszélgettünk és ökörködtünk. Most rettentő kedves. Meghallgatott engem, s én őt. Több minden kiderült róla. Bár, nagyon jó a téma terelésben. Én rákérdeztem -nem egyszer-, valamire, és terelte a témát. Ügyes. Legurultam az ágyról, majd mentem le a konyhába, valami innivalóért. Mikor leértem, kivettem a szekrényből egy poharat, teletöltöttem vízzel majd megittam.
- Milyen jól ismered a lakást. - csapta meg, Harry rekedtes hangja a fülem. Megfordultam, és ott állt, neki kitámasztva az ajtófélfát. Kezei keresztbe fonva, lábát keresztbe tette. Fehér pólót viselt, egy fekete melegítővel.
- Mikor öltöztél át? - kíváncsiskodtam
- Csak nem látni szeretted volna ahogy öltözöm? - kacsintott.
- Nem! Hülye. - röhögtem el magam
Elém sétált, s átölelt. És még fel is emelt.

- Ez mire volt jó? - kérdeztem, s közben elfordultam, mert éreztem hogy vörösödik a fejem. Még ilyen sem volt. Úgy érzem, tényleg kezdek valamit iránta érezni. És nem barátságot. Hanem, mást. Szerelmet. Nem tudom hogy jó-e, vagy sem. Tiltott vagy sem. Nem tudom.
- Mi az? - engedett el
- Semmi. Csak elgondolkodtam. - eresztettem meg felé egy mosolyt
- Na. Mond el. - nézett ártatlanul
- Minek?
- Mert.
- Harry, vannak olyan dolgok, amik pasikra nem tartoznak. - vigyorogva bólintottam
- Hát jó.
Átsétáltam a nappalin, egyenesen fel a szobájába. Magam után becsuktam az ajtót, és lehuppantam az ágyra. Elkezdtem tördelni az ujjaim. Mikor már kiropogtattam az össze ujjam, nem tudtam hogy, hogy rejtsem el az idegességem.De még azt sem tudom, mitől lettem hirtelen ilyen mérges. Nyitódott az ajtó, és ott állt Ő. Istenem.
- Héj, minden oké? - elém sétált, majd leguggolt. Megsimította az arcom, majd meg fogta a kezem. - Minden rendben van, nyuszi? - kérdezte ismét
- Nem vagyok nyuszi. - morogtam
- Hope. Eddig nem voltál ilyen. Mi a baj?
- Semmi. Csak, fáradt vagyok. Mennyi az idő?
- Azt nem csodálom. Hajnali 4 is elmúlt. - kuncogott
- Ne már. Hulla vagyok.
- Akkor, aludjunk. Szinte az egész estét, átbeszéltük, röhögtük és filmeztük. No meg beszélgettünk. - jelent meg egy mosoly az arcán
- Harry... egy baj van. - vakartam meg a tarkóm
- Mi?
- Nincs pizsim.
Felkelt és a szekrényhez sétált. Kivett belőle egy fekete pólót, és odaadta nekem.
- Ez megfelel.
- Ezt inkább mondtad, minthogy kérdezted volna. De jó.
- Ki menjek? - kérdezte
- Nem kell.
És azzal, levettem a pólóm, és felvettem amit Harry adott. Levettem a gatyám is, letettem a székre. Végignéztem magamon, és pont jó volt a hosszúsága.
- Ez po ... Hova lettél?
- Itt vagyok. - jött be az ajtón
- Mehetünk aludni? - lépkedett hozzám. Kezei a derekamra vándoroltak, és magához húzott. - Szabad?
- Mit?
- Ezt. - közel hajolt, és megcsókolt. Viszonoztam. Kezemet hajába vezettem, és játszottam a fürtjeivel. Meghúztam egy kicsit, s ő belemorgott a csókba, én meg belemosolyogtam. Zihálva váltunk szét.
- Na jó. Alvás.
Behelyezkedtem kényelmesen az ágyba.
- De jó dolgod van. Eddig utáltál. Most meg? Itt fekszel az ágyamba. - kacsintott
- Igen.
Befeküdt ő is mellém, és szorosan magához húzott. Fejemet mellkasára helyeztem, s szemeimet becsuktam. Még egy puszit nyomott a fejem búbjára, és aludtunk.

*

Reggel a nap sugarai simogatták az arcom. Pislogtam párat, és teljesen kinyitottam a szemem. Harry sehol. Felültem az ágyban, beletúrtam a hajamba, és kikászálódtam az ágyból.

Lesétáltam mezítláb a konyhába, és a hideg kő csípte a talpam. Nem tudom hogy, de csípte. Az asztalon megpillantottam egy levelet, nekem címezve.

 " Jó Reggelt Drága!

    Remélem jól aludtál, és semmid nem fáj. Most biztos azt kérdezed magadban, hogy hol lehetek. El kellett mennem elintézni valamit. Meg, elmentem neked ruháért. Csak nem mehetsz haza abban amiben voltál. Na mindegy. Egyél, van a hűtőben kaja. 

    Csók, Harry"

Istenem. De aranyos. Most érzem igazán azt, hogy, szeretem Őt. Most már bátran kijelenthetem: Szeretem Harry-t.