17.rész *Abigel*

Sziasztok!

Amint látjátok, új rész van. Nagyon tudom remélni, hogy tetszeni fog.

Köszönöm a 28(!!) feliratkozót, és az előző részhez jött

komikat és pipákat. El sem hiszem! Több mint 10000+
megtekintés. WoW!

Ui.: Ehhez is várom a komikat és pipákat! ;))

§Hope 

 /Négy nap múlva/

 Egyre jobban érzem azt, hogy én és Harry tényleg összetartozunk. Pedig, én mindig mondom magamnak hogy "nem, ezt nem szabad", de semmi. Én tényleg megszerettem. Szeretnék vele lenni. Most minden Happy. Még.
- Szia nővérkém. -oldalazott be a húgom.
- Mit akarsz? -pillantottam fel a könyvből. - Tudtommal, össze vagyunk veszve.
- Az a múlt. -legyintett
- Te tudod. Akkor, mi járatban? -letettem a könyvet amiből éppen "tanultam" és nagy érdeklődéssel figyeltem a hugicám.
- Na szóval, minden megoldódott. -mosolygott. - És ...öhm.. -megvakarta a tarkóját, majd lehuppant az ágyra, mellém.
- Mi történt? Ki az aki felcsinált? Bántottak?
- Hülye. Semmi baj. Csak, van az a fiú, és most, vagyis tegnap... -lesütötte a szemét
- Megpuszilt vagy megcsókolt?-kérdeztem unottan.
- A második. Ugye most olyan a fejem mint egy paradicsom? -nézett rám, én pedig nevetésbe törtem ki.
- Mit használsz testvér? Nekem is kell.
- Naaa... nem ér nevetni! -pufogott
- Jó, bocsi.
- Na jó. Én most megyek tanulni.
- Okés.
Elhagyta a szobámat, és én is újra kezembe kaptam a könyvet, és elkezdtem magolni. Bár nem tudom miért, hiszen, beteget jelentettem. Nem baj. Sosem árt egy kis tanulás.
Két óra múlva, elhajítottam a könyvet a közelemből. Nagy puffanással ért valahol földet. Feltápászkodtam az ágyról, s indultam lefele valami ehetőért. 'Istenem...miért kell neki itt élni?' - kérdeztem magamtól, amikor megláttam Nicholast. Remek.
- Mennyi az idő? - csoszogott mellém, félmeztelenül.
- Először is, megvakultam. Másodszor pedig, halvány lila gőzöm sincs. Mi vagyok én? Egy óra? - flegmáztam
- Még szép. Egy nagy kerek óra. - kacsintott és tovább állt.
'Egyszer még ezért tuti hogy felképelem.' -fortyogtam. A mostoha tesóm. Vagy nem? Uram isten. Mikor beléptem a konyhába, rettentő finom illatok szálltak a levegőbe. Kicsit közelebb lépkedtem, és megnéztem mi készül.
- Hmm...jó illat.
- Ham and eggs. - mondja nekem háttal állva, Fred.
- Oh. Jó illat jó kaja, rossz illat förtelmes kaja. - nevettem.
- Ezt te találtad ki? - pillantott hátra
Bólintottam.
-Gratulálok. - fordult vissza
- Most mi van? Reggel van. - rántottam meg a vállam
- Az is igaz. Mert 10 óra múlt még csak.
- Micsoda?! Oh basszus! Nekem. Rohannom kell! - felsiettem az emeletre, zsebre vágtam a telefonom, és már rohantam is le.
- Khm-khm.... -megfordultam, és anyut pillantottam meg.
- Oh, persze. 'Reggelt anya! - nyomta egy puszit az arcára.
- Kicsim! Pizsama van rajtad. -kiabált utánam anya.
- A ...faszom. -újból felsiettem az emeletre, és elkezdtem a szekrényben kutatni. Mikor megtaláltam a megfelelőt, a fiókos szekrény elé álltam. Kivettem belőle egy fehérneműt, és mentem a fürdőbe. Levettem magamról a pizsit, eldobtam a valamerre, és felvettem az általam kiválasztott ruhát. 'Hol a telefonom?1 -kérdeztem magamba. Áh. Meg van. Azt is eldobtam. Újra zsebre vágtam, felkentem egy natúr sminket és mentem.
- Így jó vagyok? - mentem a konyhába
- Csinos. - mondta Fred
- Köszi. Anya? -fordultam felé
- Jobb mint a pizsama. - nevetett
- Haha. Vicces. Na de megyek. Majd, jövök. Puszi.
- Állj, állj kisasszony.
'Nee..pont ezt akartam elkerülni. Hogy kérdezzen. Úgy látom, ezt sem úszom meg.' - gondolkodtam el
- Hova mész? Kivel? Mikor jössz haza?
- Öhm.. Harry-hez megyek. Egyedül. És nem tudom. - válaszoltam meg a kérdéseit
- Hova mész?!  - nézett nagy szemekkel
- Anya. Pont oda. Puszi!
Gyors léptekkel mentem el, nehogy legyen még kérdése. Becsaptam az ajtót, és már mentem is. Persze nem egyedül. Megjelent Bon.
- Szia. Rég találkoztunk. - hervasztotta le az ajkát
- Szia. Öhm. Igen. - megöleltük egymást, majd mentünk.
-Amúgy, hova mész?
- Harry-hez.
- HOVA?! - sipákolta
Minden szem, ránk szegeződött az utcán. Marha jó.
- Akkor, ti most együtt vagytok? - kérdezte valamivel nyugodtabban
- Valami olyasmi.
- Hamarabb nem akartad mondani? - vont kérdőre
- Nem vagy az anyám. Különben is, amíg még én sem tudom mi van igazán, addig nem szólok.
- Okés.
- Na de én erre megyek. Majd találkozunk.
- Reméltem is. Szia.
- Szia.
Még jó magam se tudom mi van Harold és köztem. Barátság? Vagy annál több? Nem tudom. A parkon át mentem el, és néztem ahogyan a sok gyerek boldog. Ha tudnák hogy nagyon nehéz az élet. Hjaj. Csak egyszer. Egyetlen egyszer szeretnék egy olyan napot, amikor nincs semmi gond. Mert ma is volt. Láttam annak a patkánynak a képet. 'Nem kéne idegeskedni. Árt a szépségnek.' -gondoltam.
A nagy gondolkodásomban, neki ütköztem egy valakinek. Felpillantottam, és egy igéző szempárral találtam szembe magam.
- Szia drága. - húzott mgához
- Szia. Te itt kint? Világosban? - kuncogtam
- Haha. - s nyomott egy puszit a szám sarkába
- Hova megyünk?
- Sétálni.
Meg fogta a kezem, s úgy sétáltunk.

 *

Már jóval besötétedett, de mi itt ülünk bent a jó melegben. A tv-ben valami hülyeség ment. Nem is kötötte le nagyon a figyelmem. Anyának írtam hogy nem megyek haza, ne aggódjon. Inkább itt maradok. 

- Anyud mit kérdezett amikor azt mondtad nem mész haza? - pillantott rám Harry

- Öhm. Csak annyit mondott, hogy védekezzünk. 

- Milyen kedves anyukád van. - vágott egy olyan "not bad" fejet

- Tudom én azt. - mosolyogtam

- Kérsz valamit inni? - tette fel a kérdést

- Ühüm. Jól esne egy pohár ...

- Narancslé. - fejezet be helyettem a mondatom

Bólintottam. 

Felkelt a kanapéról, majd eltűnt az ajtó mögött. 

 Én teljesen beleszerettem ebbe a fiúba. Mindene tökéletes. A szeme, a göndör fürtjei. Minden. Ez a fiú, Mr. Tökély. Én semmi hibát nem észleltem. Még. 

A kis gondolkodásomból, a csengő hangja zökkentett ki.

- Kinyitod? - hallottam Harry hangját

- Aha.

Felpattantam az ülőhelyemről, és mentem ajtót nyitni. Kitártam, s egy lány állt ott. Akinek, elég nagy volt a hasa. 'Ez tuti terhes!' -gondoltam

- Szia. Bocsi hogy zavarok. Harry itthon van? - kérdezte félénken

- Igen. Gyere be. 

Beljebb lépegetett, levette a cipőt, meg a pulcsiját és átment a nappaliba. 'Mindent tud merre van? Ki ez a nőszemély?! - mérgelődtem

- Figyelj ki ....Abigel? - s kezeiből kicsúsztak a poharak

- Harry. Örülök neked. - mondja

- Mit keresel itt?! Kihívott?! - Harry keze ökölbe szorult

- Én csak jöttem szólni.

- Még is...miért?

- Apa leszel.