13.rész *Hova visz?*

Voálá!!

Most beleshettek egy kicsit, Bonita életébe. Remélem hogy elfogja nyerni a tetszéseteket ez a rész is. Köszönöm az előző részhez jött komikat és pipákat. Meg a +1 feliratkozót. Ha hiba van benne sorry, tableten elég nehéz írni. 

Puszi Jó olvasást!

§Bonita

* 2 héttel később*

-Húgi...kelj fel! -ébresztgett a tesóm

-Hagyj... -hesegettem el.
Csak remélni tudtam hogy elhagyja a szobámat. De nem így lett. Ehelyett,éreztem hogy süpped az ágy.
-Basszus! Nem azt mondtam hogy menj ki?! -fordultam meg,és sikeresen a padlót ismertem meg.
-Puha a föld? Amúgy meg,iskola.
-Te nagyon idióta!! A tanárok, újra mentek valahova. Így nincs suli. Meg úgy is tudok mindent. Nem kell nekem tanulni. -vontam vállat.
-Ezt te se gondolod komolyan.
-De.
-Hova vitték el a húgom?! Elvitte őt E.T.! Vagy, át mosták az agyad?
-Nem. Csak, nincs már legjobb barátnőm. És, olyan rossz. -és tényleg,nincsen már legjobb barátnőm. De csak egy hülyeség miatt,ami igaz! Viszont, ha Hope-nak volt igaza, és apunak tényleg semmi baja? Akkor én megölöm magam! Na jó,azt azért nem. De az fájni fog hogy nem hittem a  legjobb barátnőmnek.
-Min töprengsz? -szólalt meg Chris
-Még mindig bent vagy?! Menj ki. Kérlek.
-Jó. Figyu,ma átjön Eric. Ha nem gond.
-Nem.
Elhagyta a szobát, engem meg egyedül. Hál' Istennek! Így is nehezen viselem. 

 Összedtem magam, és mentem lefele. Megcsapta az orromat a finom illat, s utamat arra vettem, ahonnan az illat jött. Meglepetésemre, Chris sürgött-forgott a konyhába. Inkább nem kérdeztem rá, mert tudtam hogy választ úgy sem kapnék. Elém tolt egy tányért, majd újra hátat fordított nekem.
-Te mi a szent szűz anyukámat csinálsz? -kérdeztem meg
-Neked kaját.
Megpakolta a fehér tányért, és elhagyta a konyhát. Ilyenkor mi baja lehet? Ha én azt tudnám is. Megettem a kaját, a koszos tányért betettem a csapba, s én is elhagytam a konyhát. Felmentem az emeletre  becsaptam magam mögött az ajtót, és szétnyúltam.

 Vajon, ha most anya köztünk lenne, milyen jó lenne nekünk? Nem tudom. Hiányzik. Nincs akinek kiöntsem a szívem. Vagy elmondjam mi a bajom.Hope volt, de már ő sem. 

-Bonita! Told le a segged! -hallottam meg a bátyám hangját

 Most miért ilyen velem? Mit tettem? Reggel még semmi baja nem volt. Fura.

-Megyek! -kiabáltam. 

Feltápászkodtam, és mentem le.

Mi a jó francot akarhat? Meg elég furán beszélt nekem. Mit képzel magáról? Jó, igaz a testvérem, de akkor is. Abba nem gondolt bele hogy ez szarul esik nekem? Szerintem nem. Mikor leértem, megértettem miért beszélt úgy velem. Itt volt Eric. Olyankor semmi sem érdekli a tesómat. Csak az, hogy Eric-nél szerezzen egy jó pontot. És szerzett.

-Mi van? -kérdeztem, némi gúnnyal a hangomba

-Te mondta hogy beszélni szeretnél Eric-kel. 

-Majd. Először élvezkedjetek. -kacagtam fel. Bár ők ezt nem találták oly' viccesnek, mint én. Ezen meg csak jobban nevettem.

-Tudod hogy rohadtul nem vagy vicces?! -mordult fel a bátyám

-Engem az nem érdekel. Én jót kacagtam, de ti nem. Leszarom hogy nem nevettetek. 

-Eric, menj be a nappaliba. Beszélnem kell húgommal. Nem tudja hol a határ. -fordult haverja felé. 

Most mit fog tenni? Megver? Az a maximum. Ha más nem, megerőszakol. Na jó, arra azért nem vetemedne. Vagy, mégis? Nem értem a tesóm. Egyszer normális, máskor meg idegbeteg állat.

-Na ide figyelj ... -nézett rám

-Ha most oktatni akarsz, el se kezd. Nem érdekel! -emeltem fel a hangom

-Velem ne beszélj így! -s keze az arcomon landolt. A sajgó ponthoz nyúltam. Nagyon fájt. Még egyszer se ütött meg. Most először.

-Ez. Te nem vagy normális! Ha itt van ez a gyökér, te egy idegbeteg állat vagy! -ordítottam rá. Be kell vallani, Eric elég sokszor itt van.

-Fogd már be a szád! Néha már kedvem támadna téged agycsapni! -és keze újra az arcomon csattant.

-Hülye vagy?! Miért kaptam? Most nem mondtam semmit. Te is egy ...

-Mi vagyok? Jól gondold meg amit mondani akarsz, vagy meg egy pofon. -vágott a szavamba. Inkább már meg sem szólaltam. Csak fogtam azt a részt az arcomon ahol megütött. Nagyon fájt. És még égett is. 

-Bárcsak ne lenne testvérem. -motyogtam

-Hogy mondod?

-Semmi. Felmentem. 

Megfordultam, és szaladtam fel. 

Rettentően szar érzés az, ha a saját tesód üt meg. De eddig nem volt nálunk ilyen. Erre jött Eric, és vége a békének a családban. Apa sehol. Chris egy gyökér. Én meg én vagyok. Még. De ha nem lesz valaki, akinek elmondhatom ezt, ami történt, bedilizek. Olyan jó lenne elmesélni valakinek. Aki meghallgat. De senkim sincs. Senkim. Ajh. Ekkor kivágódott az ajtóm, és Eric-et pillantottam meg. 

-Menj ki. -mondtam csendesen

-Nem. -belépett, majd maga után becsukta az ajtót. Most jobban szemügyre vettem. Barna haja lenyalva, egy laza fehér pólót viselt, farmer nadrággal. Minden jó rajta, csak a haja szar.

-Eric. Meg ha nem lenne lenyalva a hajad, azt mondom normálisan nézel ki. -folytottam vissza a nevetésem.

-Köszi. -kicsit összeborzolta a séróját, és máris jobb volt. Felmutattam a hüvelykujjam hogy jó, ő pedig egy mosollyal nyugtázta. -Miről szerettél volna velem beszélni? -szólalt meg

-Öhm ...azt szerettem volna tudni, hogy a haverod, miért nem hagyja Hope-ot? -lehajtottam a fejem, és vártam a választ. Tényleg nagyon kíváncsi vagyok. Hisz, Hope-nak teljesen tönkre teszi az életét.

-Nos... ezt nem mondom el. Nem tartozik rád. -leült az ágyra, és engem figyelt.

-Kérlek. Nem mondom el Hope-nak. Esküszöm! -dehogy nem. Elmondom. Csak előbb meg kell tudnom.

-Nem. 

-Eric. Ez nekem fontos. Hiszen, Hope a legjobb barátnőm.

-Összevesztetek. -feleli. Ezt. Honnan tudja? 

-Jesszus! Honnan tudod?

-Mindegy. De mást is akarsz kérdezni. Látom rajtad.

-Igen. Azt hogy amit mondtál nekünk, apuval kapcsolatban, az igaz? -felpillantottam rá. Féltem a válsztól. Lehet nem is akarom tudni.

-Nem igaz. -vont vállat. Lepadlóztam. Nem igaz?! Mi van?! Hazudott nekünk? Hope-nak igaza volt, és nem hittem neki. De hülye vagyok. Ajh...istenem! Miért? Miért tette ezt? 

-És Chris-nek mondtad?

-Persze. Ő azért nem idegeskedett.

-Egy rohadt szemétláda vagy! Tudod hogy kikészültem?! Tudod mennyire megijedtem?! Eric! Miért kellett? Jól esett?! Gondolom jót röhögtél otthon. Nemde? -keltem ki magamból

-Nyugi van cica. -meg akarta fogni a kezem, de felugrottam az ágyról

-Ne érj hozzám! Takarodj ki! -kiábáltam

-És ha nem megyek, mi lesz? Megvadulsz? -kacagott fel

Odaléptem és lendítettem a kezem. Majd egy nagyot csattant az arcán. Felnézett rám, felkelt az ágyról és megragadta a csuklóm. Lökött egy nagyot rajtam, így neki csapódtam a falnak. Újra megragadta a kezem, s megszoríotta. Biztosan be fog lilulni. Vagy, nem tudom. De nagyon fáj. Könnyeim visszatartottam.

-Eric. Na-nagyon szépen kérlek engedd el s kezem. Fáj.

-Ha még egyszer, kezet emelsz rám, csúnya dologban lesz részed. Világos? -kérdezte suttogva. Épp hogy csak hallottam.

-O-oké. 

Ajkai közeledtek az enyém felé, majd rátaláltak. Nem tudom mi ütött belém. Viszonoztam csókját. Beletúrtam hajába, s kicsit meghúztam. Egyre hevesebb lett a csók. Végül kopogtattak az ajtón. Olyan erősen löktem el magamtól, amennyire az csak lehetséges lehet. Aztán kinyitódott az ajtó. Nem hittem a szememnek. Mit keres itt? 

-Valamit megzavartam? -jelent meg egy mosoly az arcán

-Megeshet. -nevetett fel Eric

-Bonita? Megzavartam valamit netán? -pillantott felém.

Én csak hevesen megráztam a fejem. Hisz semmit nem zavart meg.

-Akkor jó. -bólintott. 

Mit képzel magáról? Csak úgy bejön a szobámba. Olyan mint Eric. Egy hülye gyökér. Nem érdekli semmi és semmi. Csak az, hogy neki, vagy épp nekik jó legyen. De az egyáltalán nem hogy más mit akar. Vagy gondol. Előbb cselekszenek, aztán gomdolkodnak. Hülye gyökerek. Lepillantottam a csuklómra, és egy lila folt díszelgett rajta. Mondhatom gyönyörű. Már csak azt vettem észre, hogy mind a ketten engem néznek.

-Mi az? -kérdeztem

-Jóba vagytok a legjobb barátnőddel?

-Nem. Hála egy gyökérnek. -s ekkor Ericre pillantottam

-Megoldjuk.

Karon ragadott és húzott maga után.

-Elvittem a húgod. -kiabált be a tesómnak

-Oké. -válszolt

Amint meghallotta, húzott tovább. Már csak azt kéne tudnom,hova megyünk.

-Hova viszel?

De a kérdésemre nem kaptam választ. Így csendbe maradtam.